Szép álmokat

Nagyon szép estét mindenkinek.

Sokat gondolkodtam, mivel jelentkezzek legközelebb és arra az elhatározásra jutottam, hogy néhányak kedvébe teszek, és így késő estére felteszek néhány rémtörténetet. Néhány történet valós, de néhány csak kitaláció. El tudjátok dönteni melyik igaz és melyik csak puszta fantázia szülemény? És ha igen, nem fogtok félni? Ezért is szeretném felhívni azok figyelmét, akik nem igazán kedvelik az ilyeneket, azok NE olvassák el. Öt történetet fogok felsorakoztatni, és ha lesz rá érdeklődés, akkor máskor is tehetek fel.

De akkor kezdjünk bele:

1. történet – Az eltűnt stoppos

Két fiú hajtott hazafelé a főúton egy éjszaka, amikor egy csinos lányt pillantottak meg az út szélén, aki majd megfagyott. Megálltak és felajánlották, hogy hazaviszik, valamint ráterítettek egy kabátot is. Mikor elértek a házához, kirakták, és meg is feledkeztek a kabátról.
Másnap reggel arra felé mentek, hogy visszakérjék, és érdeklődjenek a lány állapota felől.
Az anyukája elmondta, hogy a lánya már évekkel ezelőtt autóbaleset áldozata lett, és bizonyítékként megmutatta nekik a sírját. A síron gondosan összehajtogatva ott hevert a kabát.

2. történet – A körlevél

Minden ott kezdődött, hogy én és a haverom elolvastunk egy körlevelet. Nagyon ijesztő volt, mert szerepelt benne egy elvont asszony, aki mindenkit megölt, akivel találkozott. A körlevél vége az volt, hogy " Ha nem ölöd meg a szüleidet MA, akkor én öllek meg téged HOLNAP! Én vagyok az a nő!" A haverom nagyon megijedt és meg akarta ölni a szüleit. Már tervrajzot is rajzolt, hogy amikor az apja kimegy a konyhába tejet inni (amit minden éjjel szokott), akkor belelép a kötélbe, és föl lesz akasztva. Ezek után az anyja is felkel és kinyitja a konyhaszekrényajtót, akkor rázúdul kések halmaza. Én könyörögtem, hogy ne tegye, de nem hallgatott rám, és meg akarta ölni a szüleit. Ekkor gyorsan elrohantam hozzájuk és mindent elmondtam a szüleinek, de nem akartak nekem hinni. Másnap reggel bekopogtam, s nem nyitott nekem ajtót senki. Így hát bementem és láttam a konyhában a haverom apját, amint fel van akasztva, s az anyját, amint vagy tíz kés belé van fúródva. Pont, ahogy azt a haverom eltervezte. Nem volt kétség, azt hittem, hogy ő tette, azonban nagyot tévedtem. Ugyanis amikor bementem a szobájába, láttam a holttestét az ágyban, s az üzenetet a mellkasára téve. Elolvastam, szó szerint ez volt bele írva:" Haverom! Nem voltam képes rá, nem öltem meg a szüleimet. Így eljön értem az a nő, már többé nem találkozunk. Tudom, hogy holnap eljössz, és elolvasod ezt a levelet…" Ekkor egy vérfagyasztó kacagást hallottam, megfordultam, s a nő volt az… belevágott egy kést a nyakamba… és már halott vagyok!

3. történet – A megszállott lány

1936. február 13-án a 19 éves Giuseppe Verardi holttestét a Siano és Catanzano közötti híd alatt találták meg, Olaszországban. A ruhái szétszórva hevertek körülötte, csak alsónemü volt rajta. A városi hatóság öngyilkosság mellett döntött, a fiú hozzátartozói viszont nem értettek egyet, mivel sérülései komolyabbak voltak annál mint amit a tízméteres zuhanás okozott volna. 1939. január 5-én  különös eset történt. A 17 éves Maria Talarico, aki nem ismerte Giuseppe-t, éppen a hídon ment át a nagyanyjával, amikor hirtelen térdre rogyott, és delíriumba esett. A nagyanyja egy járókelő segítségével hazakísérte a lányt. Amikor a lány magához tért, már nem önmaga volt. Idegen férfihang szólalt meg a szájából, és azt állította, ö Giuseppe Verardi. Giuseppe nyughatatlan szelleme teljesen hatalmába kerítette Mariát, még levelet is írt az anyjának a saját kézírásával. Ugyanezen a napon, este a kísértet különös pantomimra kényszerítette Mariát, amelyben újraélte az utolsó estéjét Sianoban. Eljátszotta, hogy iszik és kártyázik, mint Giuseppe azon a végzetes estén. A kísértet rengeteg bort ivott, bár Maria soha nem fogyasztott többet egy pohárkánál étkezés után. Ezután Maria verekedést színlelt a kártyapartnerekkel, amely feltehetöleg a hídon zajlott le. Giuseppe anyja másnap meglátogatta Mariát. A szellem azonnal megismerte és leírta sérülései jellegét. A gyilkosait is megnevezte, akik közül csak kevesen éltek már Sianoban. Maria ugyanezen a napon, még mindig megszállott állapotban, elment a végzetes hídhoz. Levette ruháit, és pontosan úgy feküdt le a földre, ahogy a fiú testét megtalálták. Néhány perc múlva felébredt és semmire nem emlékezett. Olaszország egyik leghíresebb lelki jelenségekkel foglalkozó tudós, Ernesto Bozzano tanulmányozta az esetet és 1940-ben beszámolót írt róla.

4.      történet – Halálos álom

Az elmúl 25 év alatt Hawaiin, és a Fülöp szigetekről kb. 130-140 különösnek mondható halálesetet jeleztek, melyek szervi, illetve pszichikai okait mindeddig nem sikerült kideríteni. Az is különös, hogy a "halál álmának" nevezett betegség soha sem szedi áldozatait a nők közül, ezért nevezhetnénk akár kimondottan a férfiak betegségének is. A "kór" minden egyes esetben erős fejfájással jelentkezik, mely a fej és a nyaki részek erőteljes masszírozásával hamarosan elmúlik. Kisvártatva újra jelentkezik, majd újra elmúlik, amíg a beteg el nem alszik. Az erős fejfájást követő alvás során a beteg hánykolódik, dobálja magát, nyög, nyöszörög. A tünetek láthatóan egyre erőteljesebbek. Majd ujjai ökölbe szorulnak, szája habzani kezd, és jól látható módon mindent megtesz, hogy a borzalmas álomból felébredhessen, de önerejéből képtelen rá. Gyorsul a légzése, mozdulatai egyre szabálytalanabbá válnak, és egyre nehezebben tud levegőt venni. Erős rángógörcs veszi hatalmába, értelmetlen szófoszlányokat kiáltozik, majd egy utolsót rándul, s a megkínzott, csupa verejték testből elszáll a lélek. Mint ahogyan az elején említettük, ez a borzalmas halálforma csak a hawaiiak és a Fülöp-szigetiek között fordult elő. Eddig még nem vált áldozatává európai. Az utólagos vizsgálatok, és a boncolási jegyzőkönyvek szerint ez a "Bang Utot-betegség"-nek nevezett kór, minden egyes esetben tökéletesen egészséges férfiakat támad meg. A kimutatható elváltozások között a hasnyálmirigy bevérzése, a sápadt arc, a kimeredő szemek, a habzó száj, a körmök elkékülése, és az enyhe tüdővérzés nem a halál okai, inkább annak következményei lehetnek. Az is biztosnak látszik, hogy az ilyen módon elhalálozottak apja is ugyan ilyen rémálom áldozata volt. Eddig mindössze egyetlen Bang Utut-ban rángatózó személyt sikerült felébreszteni, aki azt állította, hogy álma során egy titokzatos, apró emberke próbálta Őt megfojtani, s akinek markából semmiképpen sem tudott szabadulni…

5. történet – Gáz van!

Az 1979.-es év egyik reggelén Helen Tillotson öt órakor arra ébredt álmából, hogy valaki erőteljesen kopog lakása ajtaján. Egyszerre csak felismerte, hogy édesanyja szólongatja: "Helen, ott vagy? Eressz be!" Helen gyorsan köntösébe bújt, majd odasietett az ajtóhoz, hogy megtudja, mi a baj. Édesanyja Mrs. Marjorie Tillotson, aki philadelphiai lakásában éppen az utca túloldalán lakott, szerette volna megtudni, hogy Helen miért kopogott az ajtaján néhány perccel korában. A huszonhat éves Helen álmosan tájékoztatta anyját, hogy előző este 11-kor feküdt le, és az óta nem is ébredt fel addig, amíg meg nem hallotta anyja kopogását az ajtón. "De hát láttalak! Beszéltem veled!" - háborgott Mrs. Tillotson.

Állítása szerint Helen felszólította, hogy ne kérdezzen semmit, csak azonnal kövesse Őt lakásába. Hirtelen óriási dörrenés hallatszott kívülről. A két vitatkozó nő az ablakhoz rohant: azt látták, hogy az utca túloldalán lévő ház - melyben Mrs. Tillotson is lakott - romokban áll. Mint később kiderült; gázszivárgás okozta a robbanást, melyet mindössze egyetlen lakó élt túl: Mrs. Tillotson.

Ennyi lenne mostanra, remélem mindenki fog tudni aludni. De csak ha nem azon jár az eszetek, hogy melyik igaz és melyik csak fikció. Egy dolgot kérnél csak. Aki nem hisz az ilyen történetekben, annak tudom ajánlani a 4. történetet keressen rá orvosi lapokon. Szóval mielőtt ítélkeznél, nézz utána.

Sziasztok!