The Prodigy

Sziasztok

Szerintem senki nem gondolná ezt rólam, de ez egy szintén kedvencnek számító együttesemről szóló cikk lesz. Aki nem szereti ezt a stílust, az ne olvassa el, a többieknek pedig jó szórakozást.

The Prodigy

A The Prodigy  egy elektronikus zenét játszó brit együttes, jelenlegi tagjai: Keith Flint ,frontember, énekes, Maxim Reality, énekes, MC és Liam Howlett, zeneszerző, billentyűs. A kilencvenes évek végén bekövetkező nagy elektronikus zenei forradalom egyik legnépszerűbb képviselőjének tekinthetőek, a Chemical Brothers, Fatboy Slim, Crystal Method, és számos egyéb formáció mellett. Nemcsak több mint 20 millió lemezt adtak el világszerte, ami az elektronikus zenei műfajban egyedülálló, hanem szakmai elismeréseket is arattak, így pl. Grammy-jelöléseket, az MTV Music Awards és a Rolling Stone magazin díjait, nem utolsósorban pedig kétszer a Brit Award-öt „a legjobb brit tánczenekar” kategóriában. Zenéjük számos stílus jegyeit viseli magán: rave, hardcore techno, a 90-es évek ipari zenéje, az alternatív rock, a big beat és később az énekben a punk elemek is megjelennek. A Music for the Jilted Generation lemezborítóján „The Prodigy”-ként szerepeltek, a The Fat of the Land idején „Prodigy” volt látható, majd az Always Outnumbered, Never Outgunned 2004-es borítóján megint ott a „The” előtag. Howlett erről azt nyilatkozta, hogy a nevük mindig is változatlanul The Prodigy volt, és a változtatás csakis azért történt, hogy a nevük jól elférjen a borítón. A történet a Braintree nevű kisvárosban született és kamaszkorában klasszikus zongorai tanulmányokat folytató Liam Howlett-tel kezdődött.

A gimnáziumi évek környékén Howlett elkezdett DJ-skedni, mint a Cut 2 Kill nevű hip-hop zenekar tagja. A nyolcvanas évek legvégén azonban egy veszekedés után elhagyta a formációt, és elkezdett saját zenéket írni, illetve egy magnóval mixelni, eleinte csak a saját szórakozására. Fiatal korában a break és a ska is hatással volt rá. A kilencvenes évek elejére a hip-hop/break láz lecsengett, elérkezett a techno és a rave korszaka. Howlett 17 évesen, 1989-ben vett először részt egy rave partin, majd elkezdett DJ-ként fellépni a braintreei The Barn klubban és különféle rádiókban. Az említett klubban találkozott Keith Flinttel, akivel korábban egy iskolába jártak Braintree-ben, és elkezdtek összejárni, valamint Flint egyik barátja, Leeroy Thornhill is csatlakozott hozzájuk. Flint és Thornhill egy éjjel belehallgattak Howlett pár demókazettájába, melyen a sok mix között egy B oldalon megbújt Howlett néhány saját dala is. Flint már kezdetben el volt ragadtatva Howlett zenéjétől, és javasolta, hogy adják elő élőben, ahol ő és Leeroy Thornhill táncolnának. Így ötlete nyomán megalakult a Prodigy. Howlett két olyan demókazettát készített, egy ötszámos és egy tizenhat, de a többszörös felvételek miatt csak tíz különböző dalt tartalmazó magnókazetta, részben egy Roland W-30 szintetizátoron, részben pedig felvevőmagnó segítségével az angliai Essex-ben 1990-ben, egyszóval két olyan demókazettát készített, melyet elküldött a rave anyagok kiadásával is foglalkozó neves XL Recordings lemezkiadónak.

Az XL embereinek tetszett az anyag, és egy évvel később kiadtak Howlettől egy négy dalt, What Evil Lurks, We Gonna Rock, Android, Everybody in the Place tartalmazó EP-t, a What Evil Lurks 12" változatát, 1991 februárjában. E fennmaradt demókazetták között szerepeltek olyan dalok, melyek később az Experience nagylemezen vagy az azt követő single-ken jelentek meg, az anyag egy kis része a már említett EP-n jelent meg, nagy részét azonban „hivatalosan” soha nem adták ki. Howlett a „The Prodigy” „csoda(gyerek)” néven szerepelt a promóciós anyagban, a nevet javarészt első szintetizátora, a Moog Prodigy után választotta, bár egyéb motivációi is voltak a névválasztással: „Amikor először gondoltam erre a névre, nyilvánvalóan nem egy négy emberből álló csapat járt a fejemben. A Prodigy első nyilvános fellépése a londoni Labyrinth Club-ban volt 1990-ben, körülbelül 250 fős hallgatóság előtt. Az ezután gyakorivá váló élő show kedvéért a kezdetben egyszemélyes zeneszerzői vállalkozás, ahogy azt Flint javasolta, két táncossal egészült ki tehát: Howlett mellett Keith Flint és Leeroy Thornhill állt színpadra. Később a csapat tagja lett egy Maxim Reality nevű MC, valamint egy Sharky nevű, rövid ideig a csapatban lévő női táncos. A Prodigy-t nemcsak nehezen lehet besorolni egy adott műfajba, mivel az évek alatt jelentős változáson ment keresztül a zenéjük, minden nagylemezük más; de Howlett és a többi tag is meglehetősen elutasítóan reagál a divatos kategóriákra.

„A Prodigy zenéje Prodigy-fajta zene, és kész”. A kezdeti pszichedelikus rave korszaktól, a No Good ipari döngölésén át, a rock-beütéssel rendelkező Their Law-n át a punkos számokig, mint a Fuel My Fire, egészen az Invaders Must Die c. album reagge-techos dalaiig, ez a Prodigy folyamatosan fejlődött, és meglepő dolgokat hozott. Elektronikus zenét játszó rockzenekarként lehet leginkább jellemezni, más szóval legkényelmesebben az „eletronica” nevű műfajba gyömöszölhető. Zenéjüket számos videojátékban, tévéműsorban és mozifilmhez felhasználták. A Need For Speed: Most Wanted játékban a You'll Be Under My Wheels hallható, amit a 1-es BMW kampányához is használtak, sőt a Fast and the Furious: Tokyo Drift végén is ez szól. A Voodoo People a Playstation2-es videojátékban, a Juiced 2-ben szól. A The Fat of the Land albumról a Firestarter a Wipeout 2007 játékban, a Mindfields a Mátrixban, a Funky Shit az Event Horizon végén a stáblista alatt hallható. A Voodoo People és a One Love a Hackers, Wasabi és Dobermann c. filmekben szól. 2006-ban a Spitfire a szólt CSI: Las Vegas egyik részében és az Xbox360-as szimulátorban, a Forza Motorsport 2-ben, továbbá a Wax és a The Unborn című filmekben. A Breathe a FLIP gördeszkás cég "Sorry" című videójában, és a profi pankrátor Al Snow bevonuló zenéjeként volt hallható. A Horrorra akadva 2 és a Charlie Angyalai első része alatt a Smack my bitch up szólt, a második részben a Breathe és a Firestarter. A 2007-es Smokin' Aces-ben és a Need for Speed: Undercover című játék bemutatkozó videójában a First Warning szerepelt, és a japán animefilm, a Vexille a legújabb Prodigy számot, a The shadow-t használta. 2008-ban a Death Race 2000 kultfilm feldolgozásában a Hot Ride szólt. 2010-es Kick Ass című filmben a 2009-es Stand Up és az Omen című számuk szerepel. A Need for Speed Most Wanted E3-on bemutatott elözetesében a Firestarter hallható.

Shin Megami Tensei: Persona

Sziasztok

Még egy kicsit tart a lendület, ezért próbálok még írni ha az időm engedi. Ez egy félig anime, félig játék ismertető, mert nem biztos a holnapi bejegyzés. De most jó szórakozást ehhez az extra hosszú cikkhez.

Shin Megami Tensei: Persona

A Shin Megami Tensei: Persona vagy ahogy Japánban ismerik a PERSONA egy szerepjátékokat tartalmazó sorozat, melyet az Atlus fejlesztett és adott ki. A sorozat a Megami Tensei sorozat egyik spin-offja, amely démonidézőkről szól. Ezzel ellentétben a Persona sorozat tizenéves gyerekekről szól akik meg tudják idézni a belsőjük megnyilvánulását, a Personájukat. A sorozat első játéka, a Megami Ibunroku, ami azt jelenti, hogy az „Istennő Különös Meséinek Története”, ezzel jelezvén egy melléktörténetet vagy egy másik univerzumot. A sorozat drasztikus változáson ment keresztül a Shin Megami Tensei: Persona 3 alatt, melyeket a Shin Megami Tensei: Persona 4-ben tovább finomítottak. A sorozat minden tagjában máshogy idézik meg a szereplők a Personájukat, például az Evokerek segítségével a Shin Megami Tensei: Persona 3-ban vagy Tarot kártyákkal a Shin Megami Tensei: Persona 4-ben. Ugyan Japánon kívül a Persona sorozat tagjain megjelenik a Shin Megami Tensei név, azonban a Persona sorozat valójában a Shin Megami Tensei fősorozat spin-offja. A sorozat két animéből és kilenc játékból áll, ebből öt főjáték; egy a PlayStation 2-es Shin Megami Tensei: Persona 3 feljavított változata, a Shin Megami Tensei: Persona 3: FES; egy a PlayStationös Revelations: Persona remakeje, a Shin Megami Tensei: Persona, egy a PlayStation 2-es Shin Megami Tensei: Persona 3 feljavított portja, a Shin Megami Tensei: Persona 3 Portable és egy pedig a PlayStationös Persona 2: Innocent Sin remakeje.

A sorozat második címét két játékban adták ki: a Persona 2: Innocent Sin-t 1999-ben és a Persona 2: Eternal Punishment-et 2000-ben. Mindkét játékot PlayStationre adták ki. Csak az Eternal Punishment-et fordították le és adták ki Észak-Amerikában. Eddig a kilenc játék közül csak egyet nem adtak ki Észak-Amerikában, a Persona 2: Innocent Sin-t, de ugyanezen játék remakjének észak-amerikai kiadását még nem erősítették meg. A Shin Megami Tensei: Persona 3 drasztikus változást hozott a sorozatban azzal, hogy bemutatták a szocializációs elemeket. A játékos egy középiskolás tanulót irányít aki napközben iskolában jár, iskola után a játékos szabadon dönthet mit szeretne tenni, például elmehet moziba vagy a barátjaival is töltheti idejét. Ezek mind befolyásolják a játék harcait, amelyek éjszaka történnek. Az Evokerek; pisztoly alakú tárgyak miatt is ismerté vált a játék, melyekkel főbe lövik magukat a szereplők, hogy megidézzék Personáikat. 2010 márciusában a Persona 3 és Persona 4 rendezője és producere, Hasino Kacura azt nyilatkozta a Dengeki PlayStation japán videojáték-magazinnak, hogy elkezdték a Persona sorozat következő játékának fejlesztését. Azt is megemlítette, hogy be kíván vezetni olyan dolgokat, melyekre számítani lehet a sorozattól és, hogy meg akar változtatni olyan dolgokat, melyet meg lehet változtatni ezen kereteken belül.

2009 szeptemberében Meguro Sódzsit az Atlus egyik alkalmazottját a Sony weblapján a PlayStation 3-ra készülő Persona 5 producerének jelölték meg. Azonban az Australian Classification Board 2010. május 24-ei besorolása a PS3-as verzió mellett egy PSP változatot is listázott, amely azt is jelentheti, hogy az Atlus kizárólag Sony PSP-re fogja elkészíteni. Az E3 2010 rendezvényen bejelentettek egy játékot Nintendo 3DS konzolra; viszont azonkívül, hogy a Persona sorozat tagja mást nem tudni róla, azt sem, hogy egy másik játék portja, remakeje vagy pedig egy teljesen új játék lesz. Mindegyik játékban máshogy idézik meg a Personákat és ezeknek a Personáknak különböző képességeik vannak. A Revelations: Persona-ban minden szereplőnek három Personája lehet, az erősebb Personákat a démonoktól elnyert kártyák Velvet Roomban való kombinálásával lehet megszerezni. Ezeket a kártyákat nem a démonokkal való harcban kapja a játékos, hanem ezekkel való beszélgetésekben, ez a Megami Tensei sorozat többi játékában is megtalálható. Mindkét Persona 2 játékban a Personák megidézése a Revelations: Persona-éhoz hasonló, azonban a szereplők csak az árkánumuknak megfelelő Personákat idézhetik meg.

Philemon a főszereplők Personáit egy erősebbé alakítja át. A Persona 3-ban a Personákat a „Specialized Extracurricular Execution Squad” tagjai az Evokerük segítségével idézik meg. Minden szereplő Personájának megvannak az erősségei és a gyenge pontjai is és mindegyik egy Főbb Árkánumba tartozik. A játékban a Főhős az egyetlen olyan szereplő aki több Personát is magával tud vinni, amivel nagyobb szélességű képességekre tehet szert, mint bármely másik szereplő. A Persona 3-tól a csapat tagjainak Personái átalakulnak egy erősebb változatba bizonyos történeti események hatására. A Főhős képes több Personát is magával vinni és váltani ezek között a harcok alatt, ezzel nagyobb szélességű képességekre szert téve, hasonlóan a Persona 3-hoz. A Megami Tensei játékokhoz hasonlóan a játékos démonokat szervezhet a csapatába, a Revelations: Persona-ban és a Persona 2-ben a játékos beszélgethet a démonokkal, hogy pénzt, tárgyakat vagy információkat szerezzen. Ezt hívják a „Contact” rendszernek. Ezek a beszélgetések a harcok alatt történnek, amelyekkel a játékos akár az egész harcot átugorhatja. A démonokkal való beszélgetéshez a játékos kiválasztja az egyik szereplőt amelyik a démonnal fog beszélni.

Minden szereplőnek négy egyedi módszere van a kommunikációhoz, például a démonoknak való hízelgés vagy az éneklés. Minden ellenfélnek saját személyisége van és minden módszerre máshogy reagálnak. Ez lehet öröm, félelem, düh vagy szomorúság. Ha a játékos eléggé felkeltette a démon figyelmét akkor az adhat a játékosnak egy kártyát, amellyel Personákat hozhat létre a Velvet Roomban. A Persona 2-ben minden szereplő különböző módon veheti fel a kapcsolatot a démonokkal, például a játék főszereplője, Maya aki egy magazinnál dolgozik, interjút készít a démonokkal, míg Uala jósol nekik. A játékos nem csak egy szereplőt használhat, hanem egyszerre hármat is. A Revelations: Persona-hoz hasonlóan a démonoknak saját személyiségük van és ez befolyásolja a különböző módszerekre való válaszukat. A játékos négy választ idézhet elő: düh, félelem, öröm vagy érdeklődés. Ugyanazon válasz háromszori előhozása esetén a démon tenni fog valamit; egy dühös démon megtámadja a játékost, egy megfélemlített elmenekül, egy boldog démon pénzt vagy tárgyakat ad a játékosnak, míg egy érdeklődő démon Tarot kártyákat ad a játékosnak, amelyekkel új Personákat lehet létrehozni. A Social Linkekek a Persona 3-ban jelentek meg először, de a Persona 4 szerves részét is képezi. A Social Linkek az élet és randiszimulátor játékok elemeit viszi be a játékba. A Persona 3-ban játékos egy középiskolás diákot irányít aki napközben iskolában jár, iskola után a játékos szabadon dönthet mit szeretne tenni, például elmehet moziba vagy a barátjaival is töltheti idejét. Ezek mind befolyásolják a játék harcait amik éjszaka történnek. A Persona 4-ben a Social Linkek jóval nagyobb lehetőséget rejtenek a játékos számára.

A Social Linkek a Főhős által kötött barátságokat szimbolizálják, mindegyik egy Főbb Árkánumhoz tartotozik. Amikor egy Social Link létrejön akkor az 1-es szinten kezd, de ha a Főhős sok időt tölt azzal a személlyel akkor az akár 10-es szintre is emelkedhet. Mivel a „tápolás” vagy más néven „grinding” nem túl hatékony módja a Personák fejlesztésének, ezért a Social Linkek a játékmenet szerves részét képezik. A Social Linkek bónuszokat adnak a játékosnak ha a Velvet Roomban egy új Personát hoz létre. A Social Linkek a Főhős képességeit is befolyásolják, amelyek játékonként eltérőek: a Persona 3-ban a kisugárzását, az intelligenciáját és a bátorságát, a Persona 4-ben pedig a felfogását, a szorgalmát, a bátorságát, a tudását és a kifejező képességét, de ezek különböző egyéb tevékenységekkel is növelhetők. Ezek a képességek befolyásolják a Social Linkeken kívüli mindennapi tevékenységeket is. A Velvet Room egy különleges szoba, amely szinte mindegyik Shin Megami Tensei: Persona játékban megtalálható, általában egy Igor nevű személy vezeti és a funkciója az egész sorozat alatt ugyanaz; a Personák kombinálása. Ennek módszere a játékok között eltérő, a Revelations: Persona-ban a démonoktól kapott kártyák kombinálásával lehet létrehozni új Personákat.

A Persona 2-ben szintén a démonoktól kapott kártyák kombinálásával lehet létrehozni új Personákat, azonban mindegyik szereplő megszabott Personákát használhat csak. Persona 3-ban csak a főszereplő képes belépni a Velvet Roomba ahol több Personát kombinálhat így létrehozva egy új erősebbet. Az új Persona azon Personák képességeit örökli amikkel létrehozták, ezenfelül bónusz tapasztalati pontokat kaphat ha a megfelelő Social Link szintje elég nagy. A főszereplő szintjének meg kell egyezni vagy nagyobbnak kell lennie mint a létrehozni kívánt Personáé. A Persona Compendium tartalmazza az összes korábban regisztrált Personát, innen a játékos bármikor visszahívhatja őket egy megadott pénzösszegért. A Persona 4-ben a Velvet Room szerepe a Persona 3-éhoz hasonló, de már új szolgáltatásokkal bővült. Mindegyik Persona az egyik Főbb Árkánumot jelképezi. Ha a Persona árkánumához tartozó Social Link szintje magas akkor a Persona bónuszokat fog kapni. A bónusz annál nagyobb minél nagyobb a Social Link szintje. A Shin Megami Tensei: Persona sorozat összességében pozitív kritikákat kapott, az újabb játékok esetében dicsérték a harcrendszert és az erős történeteket. A randiszimulátor elemek beépítését a sorozatba nagyon sok kritikus tetszését elnyerték. A GameSpy egyik tesztelője, Patrick Joynt dicsérte a sorozat szocializációs elemeit, és ezeket mondta rá: „szinte teljesen lenyűgöző” és „nem tudom eléggé hangsúlyozni mennyire jól meg lett csinálva”. A Persona 3 és a Persona 4 számos „évtized legjobb szerepjátéka” listának az élén vagy annak közelében helyezkedett el. Az RPGFan „Az elmúlt évtized legjobb 20 RPG-je” listáján a Persona 4 negyedik, míg a Persona 3 a második helyen végzett a Shin Megami Tensei: Digital Devil Saga mögött. Az RPGamer az „Évtized legjobb RPG-i” listáján az első helyre sorolta a Persona 3-at.

Stephen King

A héten igazán lendületbe kerültem, egy újabb érdekességgel térek ide vissza, ami a változatosság kedvéért a talán eddig írt leghosszabb cikkem. Egyik kedvenc írómról teszek fel egy kis biográfiai anyagok, jó olvasást mindenkinek.

Stephen King

Stephen Edwin King amerikai író, a jelenkor egyik legolvasottabb szerzője, akit az úgynevezett popkultúra első számú írójaként szoktak emlegetni. Negyvennél is több nyelvre lefordított művei több mint 400 millió példányban keltek el világszerte. 1947. szeptember 21-én született a maine-i Portland városában, Donald Edwin King és Nellie Ruth Pillsbury gyermekeként. Miután az akkor kétéves Stephen édesapja elhagyta a családot, Nellie saját erejéből kellett hogy eltartsa magát és két gyermekét. Alkalmi munkákból igyekezett ezt megoldani, de minden igyekezete ellenére is sokat nélkülöztek, és gyakran kellett költözniük ekkoriban. Stephen King már hétéves korától kezdve írt történeteket. Nagy hatással voltak rá a gyermekkorában látott science fiction- és fantasy-filmek, innen származik rajongása a horror műfaja iránt. 13 éves volt, amikor rábukkant egy dobozra, tele édesapja befejezetlen kézirataival, melyek leginkább horror- és fantasy-történetek voltak. Későbbi önéletrajzi művének tanúsága szerint ez az esemény fiatalkorának meghatározó élménye volt. Első történetei 19 éves korában jelentek meg, a Comics Review magazinban.

A középiskola után felvételt nyert a Maine-i Egyetemre, Oronóban, angol nyelv és irodalom szakra, ahová 1966 és 1970 között járt. Első novellája, a The Glass Floor 1967-ben jelent meg. Három évvel később elkezdett dolgozni életművének központi regényfolyamán, A Setét Torony-sorozaton, amelynek első kötete azonban csak 1982-ben látott napvilágot. 1971. január 2-án házasodott össze Tabitha Spruce-szal, akivel egyetemi évei alatt ismerkedett meg, és aki szintén író. Három gyermekük született: Naomi Rachel, Joseph Hillstrom és Owen Philip. Érdekesség, hogy a két fiú is író lett, Joseph Hillstrom a Joe Hill művésznevet használja. Tanulmányai befejezése utána Hampden városában dolgozott angoltanárként, fizetése azonban nem volt elég a család eltartására, így aztán egy mosodában vállalt mellékállást. Így ugyan kevés ideje maradt az írásra, időről időre mégis sikerült egy-egy novellát megjelentetnie, ekkor azonban még nagyon messze járt attól, hogy pusztán az írásból meg tudjon élni. Első sikerei előtt is írt már regényeket, ezeket később átdolgozva, Richard Bachman álnéven jelentette meg. Két sanyarú, többek között lakókocsiban töltött évvel később, 1973-ban King arról értesült, hogy a Doubleday kiadó elfogadta Carrie című regényének kéziratát, majd nem sokkal később a New American Library 400.000 dolláros rekordösszegért vásárolta meg a szerzői jogokat. Az 1974-ben megjelent mű azalatt született, hogy King angoltanárként dolgozott Hampdenben. Érdekessége, hogy a regény első kéziratát King kidobta a szemétbe, mert egyáltalán nem volt megelégedve vele. Tabitha vette észre, halászta ki a kukából és ösztönözte férjét arra, hogy folytassa a művet. Ez idő alatt a tanítás mellett különböző férfimagazinokba írt történteket, így például Az ötödik negyed címűt, amely 1973-ban a Cavalier című lapban jelent meg.

Ez az egyetlen olyan műve, amelyet John Swithen álnéven adott ki. A novella később megjelent a Rémálmok és lidércek című novelláskötetben. A Carrie kirobbanó népszerűsége egy csapásra ismertté tette Stephen King nevét, csakúgy mint az 1976-ban elkészült filmváltozat rendezőjét, Brian De Palmát és néhány főszereplőt, Sissy Spacek, John Travolta, Nancy Allen. A hirtelen rászakadt gazdagság és hírnév hatására King úgy döntött, hogy felhagy a tanári pályával, és minden idejét az írásnak szenteli. Családjával a coloradói Boulderbe költözött, ahol megírta következő regényét, A ragyogást, amely azonnal bestseller lett. Egy 1977-es rövid angliai tartózkodást követően King és családja végérvényesen Maine államban telepedett le, ahol azóta is él. 1979-ben elkészült az első, a televíziónak szánt King-adaptáció, a Borzalmak városa, majd 1980-ban megkapta első kitüntetését, a World Fantasy-díjat, amelyet még számtalan követett. Az 1979-es évhez kapcsolódó érdekes esemény, amelyről George Beahm számol be a Kingről szóló könyvében, hogy egy bizonyos Mark David Chapman ebben az évben autogramot kért Kingtől és fényképezkedett vele. Az író állítólag később azonnal felismerte az őrült rajongót a televízióban: Chapman gyilkolta meg ugyanis John Lennont 1980 decemberében.

King a Carrie megjelenését követő években az alkohol, majd a drogok rabjává vált. A probléma mintegy tíz évig kísérte, mígnem röviddel A rémkoppantók című regény megjelenése után, amelynek megírására saját bevallása szerint is csak foszlányokban emlékszik, felesége, barátai és egy terápia segítségével végleg sikerült megszabadulnia betegségétől. A hetvenes évek végétől kezdve folyamatosan hét regényt jelentetett meg Richard Bachman álnéven. Ezek közül a Rage, a The Long Walk és a Roadwork címűek magyarul a mai napig kiadatlanok. King eredetileg azért használt álnevet, mert a Carrie, a Borzalmak városa és A ragyogás sikerei után nem akarta újra Stephen King-regényekkel elárasztani a piacot, valamint kíváncsi volt, hogy az olvasók valóban a művek minősége miatt, vagy csupán a szerző neve körüli felhajtás következtében vásárolják meg olyan szívesen könyveit. Az ekkor megjelent "Bachman-regények" egyébként még a Carrie előtt születtek. A könyvek viszonylag sikeresek voltak a piacon, de amikor fény derült írójuk valós kilétére, eladási számaik az egekbe szöktek. Erre egyébként igen későn, a Thinner című regény kapcsán került sor, amely magyarul Sorvadj el! címmel jelent meg. Egy amerikai könyvkereskedő, Stephen Brown figyelt fel a hasonlóságra a regény és Stephen King többi műve között, majd idővel kiderítette, hogy Bachman és King voltaképpen ugyanaz a személy.
A Bangor Daily News hozta nyilvánosságra a felfedezést, melynek hatására jellemző, hogy a Sorvadj el! című regény eladási számai az addigi 28 000-ről rövid idő alatt 280 000-re ugrottak. King, miután sikerült leleplezni őt 1985-ben adott tudomást Bachman „haláláról”, majd még egy regényt jelentetett meg ezen a néven, A rendcsinálók címűt. Bár úgy tűnt, örökre szakított írói álnevével, 2007-ben ismét egy Bachman-művel jelentkezett Blaze címen. Ezt a regényt is még a Carrie előtt írta King, de nem adta ki, és jó néhány évtizeddel később átdolgozva jelentette meg. 1984-ben került sor első együttműködésére Peter Straub amerikai íróval: közös munkájuk szüleménye A Talizmán című fantasy-regény. A mű folytatása 2001-ben jelent meg A Fekete Ház címen. Rendezőként és forgatókönyvíróként 1986-ban mutatkozott be a Maximális túlhajtás című mozifilmmel, ám a mű csúfosan megbukott. Érdekesség, hogy ebben az évben jelent meg Magyarországon az első King-regény, A ragyogás. A kilencvenes évek elején írókollégákkal megalapította a Rock Bottom Remainders elnevezésű együttest, amelynek tagja többek között Ridley Pearson, Matt Groening, Amy Tan és Mitch Albom. Fennállása óta - bár hobbi-zenekarról van szó - az 1992-es bemutatkozást követően az együttes több száz koncertet adott, zömében jótékonysági esteken. Repertoárjukban leginkább feldolgozások szerepelnek. King maga ritmusgitározik és olykor énekel is, de nem minden fellépésen van jelen. 1996-ban A fekete öltönyös férfi című novellájáért megkapta az O. Henry-díjat. Ugyanebben az évben, nem titkoltan a Charles Dickens által megteremtett hagyományokat követve, egymást követő hat hónap során hat kötetben jelentette meg A halálsoron című folytatásos regényét, amelynek mind a hat része egyszerre tartózkodott a bestseller-listákon az Egyesült Államokban.

A kritikusok a kiadás módja miatt pénzhajhászással vádolták meg. 1999. június 19-én súlyos balesetet szenvedett, amikor egy Bryan Smith nevű férfi furgonjával nekihajtott, miközben King szabályosan sétált háza környékén. Egy helyi lap tévedésből még halottnak is nyilvánította. Tíz nap alatt ötször kellett megműteni többek között láb- és csípőtörés, valamint légmell miatt. Az erős fájdalmakkal járó lábadozási időszakban sem hagyott azonban fel az írással; felesége ápolta és gondoskodott róla. Ebben az időben született meg Álomcsapda című regénye. Hónapokkal később King ügyvédje megvásárolta az írót elütő autót, amelyet utóbbi saját kezűleg szét akarta zúzni, ám erre végül nem került sor. A kocsi roncstelepen végezte. A baleset körül egyébként több különös körülmény is felmerült. A felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt sofőr középső neve ugyanis Kinghez hasonlóan Edwin volt. Smith 2000 szeptemberében rejtélyes körülmények között pontosan King születésnapján halt meg 43 évesen. Halálát az orvosi jelentés szerint a Fentanil nevű fájdalomcsillapító túladagolása okozta. Ráadásul a baleset előtt King éppen egy furcsa autóról szóló regényen dolgozott, és kísértetiesen hasonló balesetet álmodott meg. A könyv a baleset után Rémautó címen látott napvilágot. A baleset után két évvel - annak egyenes következményeként - súlyos tüdőgyulladást kapott és ismét kórházba került. Ez idő alatt a felesége átalakította számára a dolgozószobáját. Amikor King hazatért, könyvei és személyes tárgyai még el voltak pakolva. Olyan érzése volt, hogy így nézne ki a dolgozószobája akkor, ha meghalt volna. Ebből az alapötletből született meg később a Lisey története című regénye. 2000-ben jelent meg első elektronikus kisregénye, A Golyó, amely később egy novellagyűjteménybe is bekerült.

Egy évvel később, 2001-ben látott napvilágot A Fekete Ház, az 1984-es A Talizmán folytatása, amelyet ismét közösen írt Peter Straubbal. A harmadik rész mindkettejük részéről tervbe van véve és elmondásuk szerint csak idő kérdése. 2002-ben Bram Stoker-életműdíjjal jutalmazták, majd egy évvel később az amerikai irodalomhoz való kimagasló hozzájárulásáért megkapta a Nemzeti Könyvdíjat, a világ harmadik legnevesebb írói kitüntetését a Nobel-díj és a Pulitzer-díj után. 2004-ben pedig életművéért World Fantasy-díjjal tüntették ki. Miután a korábbi évtizedekben szinte évente jelentkezett új regénnyel, 2002-ben váratlanul bejelentette, hogy nem jelentet meg több könyvet. Ez a döntése arra volt visszavezethető, hogy ekkoriban a balesete és a kórházi kezelések következtében nagy fájdalmakkal küzdött, nem nagyon tudott egy helyben ülni és összességében csökkent a teherbírása. Nem sokkal később azonban úgy módosította nyilatkozatát, hogy visszavesz a tempóból, és nem jelenteti meg minden elkészült művét. Ennek ellenére továbbra is rendszeresen ír, és úgy tűnik, kifogyhatatlan az újabb és újabb ötletekből. 2003 és 2010 között nagyjából háromheti rendszerességgel saját rovattal jelentkezett az Entertainment Weekly című amerikai folyóiratban. A rovat, amelyben általában irodalomról, filmekről vagy zenéről írt, a The Pop of King címet viselte. A 2000-es években megjelent Rémautó és A coloradói kölyök című művei szokatlanul lassúak, melankolikusak. Ezekben elgondolkodtató módon ábrázolja az életünkben rejlő rejtélyeket és megoldatlan kérdéseket. Ezek és legújabb regényei, például a Lisey története és a Duma Key. egyre több kritikust késztetnek arra, hogy kiszabadítsa Kinget a ponyvaíró és horror-szerző skatulyából és elismerje irodalmiságát.

Az elmúlt években két olyan régebbi művét is elővette, amely évtizedeken keresztül íróasztala fiókjában pihent és még nem jelent meg. Így 2007-ben napvilágot látott Blaze című regénye, amelyet Richard Bachman álnéven adott ki. A könyvet, amely 1973-ban íródott, teljesen átdolgozta, mielőtt megjelent volna. 2009-ben, kilenc évvel első elektronikus novelláját követően ismét hasonló formátumú művel jelentkezett. Az Ur című kisregényt kifejezetten az új Amazon Kindle e-könyv-olvasó megjelenése alkalmából írta. A történet egyelőre csak ezzel a technikai eszközzel olvasható, ám a későbbiekben nyomtatott változat megjelentetését is tervezik. Következő regénye, amelynek címe A búra alatt‎ Amerikában 2009 novemberében jelent meg. A szerző a könyv alapjait a nyolcvanas években alkotta meg, de a mű akkoriban kétszeri nekifutásra is befejezetlen maradt. A Végítélet és az Az után, leszámítva A Setét Torony-sorozatot, ez az író harmadik leghosszabb műve. Ugyanebben az évben bejelentette, hogy szeretne egy további kötetet írni A Setét Torony-sorozatban The Wind Through the Keyhole címen, amely tervei szerint a negyedik és ötödik könyv között játszódna és jobban megvilágítana néhány dolgot. Év végén honlapján szavazásra bocsátotta, hogy a rajongók ezt a kötetet, vagy egy másik, a Doctor Sleep munkacímen futó projektet látnának szívesen a tollából, bár megígérni nem tudta, hogy az eredményt kötelező érvényűnek veszi majd. Ez utóbbi könyv egyébként A ragyogás folytatása lenne. A szavazás a lehető legszorosabb eredményt hozta: 5861-en szavaztak a Doctor Sleepre és 5812-en A Setét Torony-kötetre. King 2010-et egy új, eredetiben 120 oldalas kisregény megjelentetésével kezdte, amely egy kis kiadónál, a Cemetery Dance Publicationsnél jelent meg.

A Blockade Billy című mű témáját tekintve visszakanyarodik a baseballhoz: ezzel a területtel foglalkozott korábban a Tom Gordon, segíts! című kisregény és a Faithful: Two Die-Hard Boston Red Sox Fans Chronicle the Historic 2004 Season című, magyarul még kiadatlan kötet is, utóbbi nem szépirodalmi formában. Ugyanezen év novemberében új, harmadik kisregény-gyűjteménye is megjelent húsz évvel az előző ilyen jellegű publikációja után. Ahogyan az előző kettő, A remény rabjai és a Titkos ablak, titkos kert, úgy a Full Dark, No Stars című mű is négy kisregényt tartalmaz. 2011 márciusában két új kötetet is bejelentett: november 8-án jelent meg angolul legújabb regénye, a 11/22/63 című. A dátum John F. Kennedy amerikai elnök meggyilkolásának napjára utal. A történet főhőse pedig Jake Epping, aki időutazóként visszamegy az 1950-es évekbe, hogy megakadályozza a politikus meggyilkolását. A következő évben pedig napvilágot látott a 2010-ben bejelentett The Wind Through the Keyhole című regény, A Setét Torony-sorozat nyolcadik kötete, amely a negyedik és az ötödik rész közötti történéseket meséli el. 2011 júliusában új elektronikus könyvet jelentett be hivatalos internetes oldalán Mile 81 címmel. A 80 oldalas történet 2011 szeptemberében látott napvilágot, még a korábban bejelentett másik két regény előtt.

Ugyanebben a hónapban az is napvilágot látott, hogy dolgozik a korábban internetes szavazásra bocsátott másik regényén is: a Doctor Sleep című könyv A ragyogás folytatása lesz. 2012 áprilisában a The Sunday Times című lapban interjút adott Neil Gaiman írótársának, amelyben említést tett legújabb készülő regényéről. Ennek alapján a Joyland című mű egy vidámparkban garázdálkodó sorozatgyilkos története, amely 2013 júniusában kerül majd a boltokba. 2012 júliusában ismét új elektronikus könyvet jelentett be. Az A Face in the Crowd című mű társszerzője az a Stewart O'Nan, akivel már 2004-ben együtt dolgozott, ám akkor nem fiktív regényen. Az új e-book, amelynek hátterét egy baseball-közvetítés adja, 2012 augusztusában jelent meg. 2013 januárjában ismertté vált, hogy egy Mr. Mercedes munkacímű detektívregényen dolgozik, amelynek középpontjában egy férfi áll, aki kocsijával egyszer belehajtott egy embertömegbe, majd zaklatni kezdte az ügyet vizsgáló nyomozót annak nyugdíjba vonulása után. A mű novellaként indult, ám időközben túlnőtt annak keretein, jelenleg 500 oldalas a kézirat. Megjelenése 2014 előtt nem várható, ráadásul King elégedetlen egyelőre a munkacímmel is. Ugyanebben a hónapban az Amazon Kindle olvasón keresztül váratlanul megjelentetett egy 25 oldalas non-fiction esszét Guns címmel, amely a fegyvertartással kapcsolatos jogi helyzettel foglalkozik a korábbi hetekben bekövetkezett iskolai erőszakos cselekmények és az ismét fellángolt viták apropóján.

Kingről köztudott, hogy fontosnak tartja műveiben az apró részletek kidolgozását, a folytonosságot és a visszatérő elemeket, szereplőket műveiben. Könyvei nagyrészt Maine államban játszódnak, bár olykor fiktív településeken, például Castle Rock városában. Művei rengeteg ponton találkoznak egymással, sok nyílt és rejtett kapcsolódási pont, átfedés van az írásai között, amelyeknek köszönhetően eddigi életműve számtalan spekulációra, találgatásra ad lehetőséget, és mindig újabb és újabb érdekességekkel szolgál. Köteteiben rengeteg utalás található az amerikai történelemre és kultúrára is. Visszatérő eleme írásainak a vietnami háború, a rasszizmus, az erőszak és a természetfeletti jelenségek. Stílusára jellemző az informális elbeszélési stílus, a közvetlen hangvétel olvasóival, akikre előszeretettel hivatkozik "Állandó Olvasó"-ként. Ez a stílus szöges ellentétben áll sok művének horrorisztikus történéseivel. Műveiben gyakran író játssza a főszerepet, így például Jack Torrance A ragyogásban, Paul Sheldon a Tortúrában vagy Mike Noonan a Tóparti kísértetekben. Ez azzal magyarázható, hogy meglátása szerint az íróknak leginkább arról a közegről kell írniuk, amit legjobban ismernek. Elmondása szerint a leginkább Richard Matheson hatott rá, de jelentős olvasási élményt jelentettek Ray Bradbury, H. P. Lovecraft, Bram Stoker, Edgar Allan Poe, Shirley Jackson és John D. MacDonald művei is. Arra a kérdésre, hogy melyik művet írta volna meg szívesen az irodalomtörténetben, King egyszer azt felelte, hogy William Golding 1954-ben megjelent regényét, A legyek urát. King karrierje első kiadott regénye, a Carrie óta töretlen, ám az irodalom-kritikusok ezzel a művel egy csapásra beskatulyázták őt a horror műfajába, pedig a későbbiek során elsősorban a hétköznapi amerikai emberek jellemábrázolásával és az amerikai, főleg a Maine-állambeli kisvárosok pontos megrajzolásával hívta fel magára a figyelmet.

Szinte évente jelentkezett új regénnyel, majd 2002-ben bejelentette, hogy kicsit visszavesz a tempóból, és nem jelenteti meg minden elkészült művét. King eddigi életműve tartalmazza a fantasy elemeit is, mint például A sárkány szeme vagy A Talizmán című regénye, de ide sorolhatjuk a A Setét Torony című nyolcrészes fantasy/sci-fi/western-ciklust is, amelyet általában életművének központi témájaként emlegetnek, és amelyet bevallottan J. R. R. Tolkien és A gyűrűk ura című mű inspirált. King első regényének megjelenése óta nagy hatást gyakorol a kortárs amerikai irodalomra, a horror műfajának koronázatlan királyaként szokták emlegetni. Jelentős hatása van az amerikai filmiparra is, hiszen néhány kivétellel az összes művéből készült tévé- vagy mozifilm, illetve sorozat. Ezek általában gyenge eredményt hoztak és gyakran szinte teljes mértékben eltértek a film alapjául szolgáló műtől, mégis akad egy-két üdítő kivétel, mint például a Halálos árnyék, A remény rabjai, az Állj mellém!, a Tortúra, amelyet Oscar-díjjal is jutalmaztak, a Dolores Claiborne vagy a A halálsoron. Ide sorolhatjuk a vitatott, de kétségtelenül világhírűvé vált Stanley Kubrick-filmet, a Ragyogást is. Műveit a műfaj határain belül általában pozitívan fogadják a kritikusok, de sokan világítanak rá arra, hogy nem tartoznak a szépirodalom kategóriájába, csupán a populáris irodalmat vagy ponyvairodalmat képviselik. Az 1996-ban elnyert O. Henry-díj és a 2003-ban odaítélt Nemzeti Könyvdíj után különösen felerősödött néhány kritikus hangja. Így például Richard Snyder, a Simon & Schuster kiadó egykori vezetője úgy nyilatkozott, hogy az, amit King ír, nem nevezhető irodalminak. Harold Bloom kritikus pedig, aki többek között negatívan nyilatkozott J. K. Rowlingról és Doris Lessingről is, egyenesen az amerikai kultúra hanyatlását vélte felfedezni a döntésben. Voltak, akik azonban védelmükbe vették, így például Orson Scott Card író vagy Roger Ebert filmkritikus. King maga pedig azzal felelt a 2003-as díj kapcsán felerősödött kritikákra, hogy itt az ideje lerombolni az úgynevezett szépirodalom és populáris irodalom között húzódó falat.

A cseresznyefák édes illata hozzon nektek szép álmokat.

Anime ismertető 14. rész - Oban csillagfutama

Újabb szombat, újabb anime ismertető. Nem is tépem a szám meg a billentyűzetet, kezdjünk is bele.

Oban csillagfutama

Az Oban csillagfutama egy francia-japán tudományos-fantasztikus animációs filmsorozat, a Sav! The World független animációs cég első munkája. Az ŌSR írója és rendezője Gustave Eiffel ükunokája, Savin Yeatman-Eiffel, alapította a céget 1998-ban. A sorozat francia-japán keverék, melyben a franciák 3D-s technikája és a japánok 2D-s alkotási stílusa remek képi világot alkotnak, alig lehet észrevenni a sík rajzok és a 3D közötti különbséget. Az első évad 26 epizódból áll. A történet az űrben játszódik. Az alkotók tudományos-fantasztikus elemeket tettek bele. A karakterek rajzolása különleges, elsőre talán szokatlan, de nagyon tetszetős. Az űrlények és a helyszínek gondosan kidolgozottak. Oban vörös növényzete és a templomok faragott díszei, falfestményei nagyon egyedivé, varázslatossá teszik a sorozat helyszíneit. A sorozat a Földről indul, 2082. május 30-án, mikor a főhős Eva Wei elindul megkeresni az édesapját, Don Wei-t, de nem minden megy simán. A sorozat 2. epizódjától a világűrben kalandozhatunk tovább, különféle idegenekkel, a galaxis legfőbb titkával és egy valódi herceggel is megismerkedhetünk. Az epizód első részében megismerkedhetünk a 15 éves Eva Wei-jel, aki a Stern Bentlakásos Iskolában él. Sokan hiszik róla hogy árva, mert sosem jönnek érte a szülei. Édesanyja Maja, a világhírű versenypilóta, egy balesetben életét vesztette, amikor Eva még kicsi volt. Édesapja, Don Wei, felesége halála után összeomlott, lányát nevelőintézetbe küldte és próbálta elfelejteni múltját. Hiába, hiszen ő a legjobb a menedzserek között. Új életet kezdett, a családja nélkül, és megalapította a Wei Race Versenyistállót. Eva sok éven keresztül reménykedett abban, hogy az apja felveszi vele a kapcsolatot. Várta, hogy felhívja őt a születésnapján, de csalódnia kellett. Sosem kapott még egy levelet sem.

Eva nem bírja tovább a nevelőintézet falai közt, megszereli rakétaszékét, és egyszerűen átugrat vele az iskola hatalmas kőfala fölött. Stílusosan, magabiztosan, és reménnyel a szívében. Könnyen megtalálja a versenyistállót, az apjával is hamar találkozik, de Don Wei, nem ismeri fel saját lányát. Eva végül hazudik, azt mondja ő egy egyszerű szerelő, akit Mollynak hívnak. Miután bizonyítja ügyességét, munkát kap az istállóban. Váratlan vendég érkezik, maga az elnök, és közli Don Wei-jel, 13 órát kap, hogy összeszedje a galaxis legnagyobb versenyére a következőket: a legjobb pilótát, a legjobb tüzért, a legjobb siklót és a legjobb szerelőket a Földközösség színeiben. Itt hallunk először a nagyhatalmú Avatarról, a Nagy Futam szervezőjéről. Hajnalban el is indulnak a nagy Obani futam elődöntőjének helyszínére az Alwas bolygóra. A csapat tagjai: Don Wei, a szigorú menedzser, Rick Tunderbolt, a sztárpilóta, Stan és Koji, az Whizzing Arrow 1-2 szerelői és Jordan C. Wilde, a tüzérfiú. De van egy potyautasuk is. Don Wei végül beletörődik, hogy Molly is a csapattal jött, de ezzel kiérdemli, hogy lánya továbbra is titkolja előtte valódi kilétét. A földi csapat elindul a városba, szétnézni. Eva találkozik Noursia hercegével, Aikkával, aki kék szárnyú óriásbogarának hátán repülve indul a futamon. Rick is versenybe száll, remekül vezet, majdnem nyer Grooor ellen, de a célegyenesben történik valami váratlan hiba, Rick siklója felrobban, ő pedig súlyosan megsérül. Nem sok esély van a felépülésre. Don Wei kétségbe esetten próbál egy másik pilótát szerezni, de nem sok ember él a Alwas-on. Molly végül bebizonyítja, hogy van olyan jó pilóta, hogy vezesse a Whizzing Arrow II-t. Beszereli rakétaszékét, és indul a futamon, amit meg is nyer. Rick elkezd nyomozni, mi történhetett a gépével. Sok titkot felfedez, még arra is rájön, hogy Molly Don lánya, de hallgat, és amikor a csapat tovább jut Obanra, úgy dönt, haza megy a Földre, és a „Kisegérre” bízza a feladatot, hogy a Földi csapat megnyerje a Legvégső Díjjat. A verseny egyre keményebb, az ellenfelek is mind a győzelmet akarják, hogy valóra válthassák álmaikat és céljaikat, de Oban futamának hátterében valami nagyobb, valami sokkal fontosabb dolog áll.

Morning Musume

Sziasztok!
Igazán lendületbe jöttem egy rövid időre, tekintve, hogy egy újabb cikkel érkezek most közétek. Jó szórakozást.

Morning Musume

A Morning Musume J-pop leánycsapat Japánból. Az együttest szokás még "Momusu”-nak nevezni. A lányok stílusára a vidám, táncos számok a jellemzőek. A csapat a Hello! Project vezető együttese, melynek vezetője Yamazaki Naoki, menedzsere és producere pedig Tsunku, aki az Ai no Tanén kívül az összes számuknak a szerzője is. A Momusu Japán egyik legkeresettebb és legjobban eladható leányegyüttese napjainkban is. 1997 nyarán A Fuji Televízió Asayan cimű műsora keretében tehetségkutató versenyt hirdettek fiatal lányok számára a SharanQ együttes 2 frontembere Hatake és Tsunku vezérletével. A Tehetségkutató show melynek címe SharanQ Audition volt célja az, hogy új tehetséges énekes-táncosokat találjanak. A győztes Heike Michio aki szólóénekesi szerződést kapott. Menedzsere Hateke lett. A döntőbe került 5 további lányt, Nakazawa Yuuko-t, Abe Natsumi-t, Iida Kaori-t, Ishiguro Aya-t és Fukuda Asuka-t Tsunku 1997. augusztus 20-án összehívta, és felajánlotta nekik, ha teljesítenek egy kihívást, akkor producerük lesz. Ez az 5 nap alatt 50.000 darabszámos kihívás néven vonult be a Japán poptörténelembe. Lényege az, hogy készít velük egy kislemezt.

A lányoknak meg el kell adniuk 5 nap alatt 5 helyszínen összesen legalább 50.000 darabot. A lemez amit készítettek az Ai no Tane címet viselte A média természetesen közvetítte az együttes minden lépését a debütálás felé vezető úton, ezért nem meglepő, hogy már a 4. helyszínen 1997. november 30-án Nagoya-ban elkelt az 50.000-dik darab. A további helyszínek egyébként Oszaka, Fukuoka, Sapporo, és amire már sor sem került, Tokyo lett volna. Miután a lányok teljesítették az 50.000 darabszámos kihívást, bejelentették, hogy az első kereskedelmi forgalomba kerülő kislemez „Morning Coffe" címmel január 28-án fog megjelenni. Ez a kislemez viszont nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Hiszen a kihívás sikerén felbuzdulva mindenki első helyet várt ettől a kislemeztől. Ennek ellenére csak a 6. helyet tudta megcsípni. A menedzsment úgy döntött tehát, hogy újabb tehetségkutató showműsort szervez, melynek keretében 3 további lányt tettek be a csapatba Yasuda Kei, Yaguchi Mari és Ichii Sayaka személyében. Ők hárman alkotják a Morning Musume 2. generációját. Az új nyolc fősre bővült csapattal kiadták második kislemezüket "Summer Night Town", címmel.

Még ez a kislemez sem tudta meghódítani a slágerlisták csúcsát. A 3. kislemezükkel, mely a "Daite Hold on Me"!" címet viselte már sikerült ez a bravúr is. Az első albumuk "First Time" cimmel ezen év júliusában jelenik meg. Tsunku létrehozza az első alcsoportot Tanpopo néven, melynek tagjai Yaguchi Mari, Ishiguro Aya, és Iida Kaori. Nakazawa Yukko az együttes mellett megkezdi szolókarrierjét. Ez évben jön ki a 4. kislemez Memory Seishun No Hikari címmel. Ez a kislemez az első héten az Oricon toplista 2. helyét tudta megcsípni 195.720 eladott darabszámmal. Ezután megtörtént az első kilépés is. A legfiatalabb tag Fukuda Asuka hagyja el a csapatot, arra hivatkozva, hogy a tanulmányaira kíván fókuszálni. A hétfősre csökkent csapattal adják ki az 5 kislemezt Manatsu no Kousen címmel. Ez az Oricon toplista 3. helyéig jut. Eladott darabszáma azonban nem éri el az előző kislemezének felét sem. Hatodik kislemezük, melynek címe Furusato még ennél is rosszabbul szerepelt csak a slágerlista 6. helyét tudta megcsípni, eladási darabszám ismét csak fele az előzőnek. Megjelenik a második album Second Morning címmel ezen év júliusában.

A menedzsment látva, hogy Fukuda Asuka távozásával rengeteg rajongót vesztettek főleg a fővárosban, újabb meghallgatást szervezett. Ennek keretében került a csapatba az akkor 13 éves Goto Maki. Az ő érkezése szinte egy csapásra az egekbe repítette a csapatott. A 7. kislemez a LOVE MACHINE' minden várokozást felülmúlva az első héten 1.646.630 eladott darabszámot tudhatott magáénak. Mai napig ez a kislemez tartja a rekordot e téren japánban. Sőt a mai piaci helyzetet elnézve, ez lesz az örökös rekord is. A kislemez kiadása után újabb távozásra kerül sor. Ishiguro Aya közelgő esküvője miatt elhagyja a csapatot. A kislemez sikerén felbuzdulva létrehozzák az újabb alcsoportot Pucchi Moni néven, tagjai Goto Maki, Yasuda Kei és Ichhi Sayaka. A formáció első kislemeze Chokoto Love szintén a slágerlisták élére kerül 1.123.610-es eladott darabszámmal. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy az 1999-s év első kétharmada az együttes hatalmas hullámvölgye volt, amelyből Goto Maki érkezése egy csapásra kiragadta és fellegekbe repítette a csapatot. És ez a szárnyalás mindaddig ki is tartott, amíg ő az együttes tagja maradt.

A cseresznyefák édes illata hozzon nektek szép álmokat.

Anime ismertető 13. rész - Ghost in the Shell

Remélem mindenkinek kedvére lesz ez az újabb bejegyzés, főleg az anime szerelmeseinek. A kimaradásokra való tekintettel ez egy elég hosszú cikk lesz. Jó szórakozást. 

  

Ghost in the Shell

A Ghost in the Shell, Masamune Shirow 1989 és 1991 között megjelent cyberpunk mangája, illetve ennek 2002-es folytatása, a Ghost in the Shell 2: Man/Machine Interface. A manga alapján készült, 1995-ben bemutatott tudományos-fantasztikus anime a japán rajzfilmek között kultuszfilmnek számít, és az Akira mellett nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az anime nyugaton is ismert média legyen. A film folytatása a Ghost in the Shell: Innocence című 2004-es anime, illetve a két évados Ghost in the Shell: Stand Alone Complex animesorozat és a hozzá készült film, a Ghost in the Shell: Solid State Society. Magyarországon a klasszikussá vált első film Ghost in the Shell – Páncélba zárt szellem címen került DVD-forgalmazásba. A nem túl távoli jövőben, a negyedik világháború után a nemzeteket városállamok és mamutvállalatok váltják fel; a világot kiterjedt elektronikus virtuális tér hálózza be. A kibertechnika igen magas szinten áll, a gyakorlatilag teljesen művi testtel rendelkező kiborgok jelenléte általános a társadalomban. E világ Japánjában létezik a csak 9-es szekcióként hívott kormányzati titkosszolgálat, amelynek feladata a hálózat megfigyelése és a cyberbűnözők elhárítása. Az 1. film története, Kusanagi Motoko őrnagy és partnere, Batou mindketten a 9-es szekció alkalmazásában álló tisztek, Motoko kiborg, Batou még ember, kisebb módosításokkal, akik egy hírhedt hackerre, a Bábjátékosra vadásznak. A Bábjátékos a hálózaton keresztül képes az emberek elméjébe behatolni, és hamis emlékeket beléjük táplálni, hogy ezáltal mint élettelen bábukat a markában tartva, a saját céljaira használja fel őket. A cselekmény előrehaladtával fény derül arra, hogy a Bábjátékos nem emberi személy, hanem egy céltudatosan kifejlesztett, de később irányíthatatlanná vált, saját öntudatára ébredt, rendkívüli mesterséges intelligenciával rendelkező program; fedőszáma: 2501. A Bábjátékos egy még lélek nélküli cyborgtestet felhasználva megkörnyékezi a 9-es szekciót. Kusanagi őrnagy pedig elhatározza, hogy kapcsolatot létesít a programmal, amely láthatólag valamiért őt szemelte ki magának. 

A Ghost in the Shell: Innocence (2. film)

A második filmben Batou a főszereplő. A Locus Solus cég tesztelés alatt álló eszközei érthetetlen módon gyilkosságokat követnek el. Kusanagi Motoko távozása óta Batou társa Togusa, részben mert különböző személyiségeik jól kiegészítik egymást, részben pedig azért, mert mindketten az őrnagy révén kerültek kapcsolatba annak idején a 9-es szekcióval. Feladatuk a gyilkosságok okának felderítése; a nyomozás során "ellátogatnak" a yakuza főhadiszállására és az Etorofu Különleges Gazdasági Övezetbe is. Etorofu állami fennhatóságon kívül álló terület, ahol a multinacionális cégek és bűnbandáik ellenőrizetlenül végzik tevékenységüket. A nyomozás érdekében találkoznak Kimmel, Batou régi "ismerősével", aki szellemhackerként tevékenykedik, azaz különféle képzetek imputálásával veszi át mások tudata felett az uralmat. Innen egyenes út vezet a rejtély megoldása felé. A film folytatja az első rész hagyományait. A sötét cyberpunk világot azonban már a 2004-es év animációs eszközeivel jeleníti meg; ennek eredményeképpen lenyűgöző látványvilág kápráztatja el a nézőt. A film szokatlan témaválasztása és filozófiai mélységekbe nyúló eszmefuttatásai miatt is viszonylag nehezen emészthető.  

Ghost in the Shell: Stand Alone Complex (1. évad)

A Stand Alone Complex cselekményei egy alternatív szálon zajlanak, mintha a film- és képregénybeli események nem történtek volna meg. Az első évad egy túszejtéssel kezdődik, a külügyminisztert fogságba ejti néhány gésarobot, melyeket egy külső ember irányít. A továbbiakban az is körvonalazódik, hogy a külügyminiszter valójában kém; a reptéren tartóztatja le Aramaki és Togusa. A S.A.C egyik főszereplője Kusanagi Motoko. A későbbi részekben áttér a figyelem a 'Kacagó ember' fedőnevű ügyre. A kacagóemberről kiderül, nem bűnöző, sőt, ajánlatot is kap a 9-es szekciótól, hogy csatlakozzon hozzájuk. Fő célja, hogy lerántsa a leplet a cyberagy elmeszesedésének nanorobotokkal történő gyógyításáról, ugyanis a módszer hatástalan. Egy különös szérum azonban gyógyítja az elmeszesedést, de senki nem ismeri a hatásmechanizmusát, ezért azt a gyógyszert nem engedélyezik. A sorozat két évadja 26-26 részes. 

GitS Stand Alone Complex 1st GiG (2. évad)

Bár a történet több szálon fut, a fő szál lényege, hogy a különböző mamutvállalatok vezetői és az állami vezetők közötti korrupciós és visszaélési ügyeket megpróbálja felderíteni, és megoldani egy úgynevezett „kacagó ember” fedőnevű hacker. Mivel azonban a hacker finomabb módszerei nem válnak be, elkezd komolyabb, terrorizmusnak minősülő akciókat is végrehajtani, ez ellen az állam pedig a 9-es szekciót veti be, az Őrnaggyal az élen. Az ügy nehézsége abból adódik, hogy a hacker személyéről semmilyen információ nem áll rendelkezésre, valamint hogy képességei meghaladják még az Őrnagyét is. Legjobb példa erre - és persze illusztrálja is egyúttal a hacker elleni akciók kudarcának okait -, hogy képes valós időben eltűnni mindenki elől úgy, hogy meghackeli a körülötte állók, és a tévé előtt ülők szemeit is. De hasonló mutatványnak vehetjük azt is, hogy gond nélkül képes átvenni az irányítást akár élő ember felett is. Itt tennék egy kis említést a tachikoma modellekről. A tachikoma modellek a csapat mobil, bármilyen körülmények közt bevethető, saját álcázórendszerrel és mesterséges intelligenciával ellátott tankjai. Az első évad során öntudatra kezdenek ébredni, és foglalkoztatni kezdik őket az élet és a halál kérdései, valamint, hogy ők meg tudnak-e halni. Ezért az évad végén leszerelik a fegyvereiket, és elárverezik őket. Azonban emlékeiket nem törlik, és ennek köszönheti Batou az életét. Három tachikoma menti meg Batou életét, önmaga feláldozásával. A 2nd GiG-ben újra építették őket, majd az évad végén feláldozzák azt a műholdat, amire a tachikoma mesterséges intelligenciái voltak telepítve, hogy megmentsék a 9-es szekciót és a menekülteket, mert a menekültek szigetére egy atombombát lőttek ki az amerikaiak a nagy hűhó közepette.

GitS S.A.C. 2nd GiG (3. évad)

A több szálon futó, sőt helyenként mindentől teljesen elütő kitérőkkel tarkított történetvezetési módszer az első évadhoz hasonlóan itt is érvényes. A fő szál lényege, hogy a háború sújtotta Kínából, és egyéb ázsiai országokból beáradt menekültek lázadozni kezdenek az állam ellen. Egészen pontosan: saját városukban, városrészükben, mely persze elég lepusztul, és rosszak az életkörülmények, jelentős zavargások vannak; az egyenjogúsítást követelik. Bár azt hihetnénk, hogy követeléseik alátámasztására nem tudnának nyomós érveket felhozni, tévednénk: a menekültek nélkül nem történhetett volna meg a gigantikus méretű újjáépítési program a 4. világháború után. Ez az évad sokkal komolyabban belemegy a politikába, és bátrabban nyilatkozik a 4. világháborús eseményekről is. A menekültek ügye mögött áll a Független 11 nevű szervezet, melyről nagyon keveset tudni. A 9-szekció természetesen ismét az államot védi, főleg a megszaporodó terrorakcióktól. Mindezek tetejébe még a Kabinet Hírszerző Szolgálatának vezetője is rejtélyes tevékenységet folytat. Ez utóbbival a fő probléma, hogy a KHSZ a 9. szekció felett áll az állami hierarchiában, ami tovább nehezíti a szolgálat szándékainak felfedését, az eredeti feladatokról nem is szólva.  

Ghost in the Shell: Solid State Society (4. évad)

Ez a történet a Stand Alone Complex által létrehozott GITS univerzumban, vagyis a 2. film történései előtt, feltehetően a sorozat 2. évadját követően játszódik. A történet szerint jó idő eltelt már, hogy az Őrnagy elhagyta a 9-es Szekciót. Az osztagot jelenleg Togusa vezeti, aki továbbra is Aramakinak, a Szekció parancsnokának felel. A szereplők között minden sorozatbeli karakter feltűnik, így Batou, Saito, Isikawa stb. A 9-esek ezúttal rejtélyes öngyilkosságokkal állnak szemben, melyek mögött - az áldozatok haláluk előtt rémülten adnak erről információt - a titokzatos "Bábjátékos" áll. Ahogy a nyomozás halad előre, a nyomok mind zsákutcába vezetnek: amint eljutnak egy személyhez, az öngyilkosságot követ el. Végül felfedezik, hogy az elmúlt két évben több mint húszezer gyermekrablás történt. állami szervek nyilvántartásainak összevetésével, melyek máig megoldatlanok. Batou és Togusa külön utakon folytatják az ügy felderítését, melynek során Batou ismét találkozik az Őrnaggyal, aki a történet végére visszatér, míg Togusa az eltűnt gyermekek vonalát követve fedez fel egy országos méretű összeesküvést, miközben maga is életveszélybe kerül. A film az egyik legdrágább anime ami eddig készült. Általánosságban szólva inkább szociológiai problémákra koncentrál, ellentétben az univerzum többi alkotásával, melyek inkább politikával, államelmélettel, de legfőképp individualizmussal és egzisztencializmussal foglalkoznak.

„A nem is olyan távoli jövőben az egyesült hálózatok a csillagokig nyúlnak, elektronok cikáznak keresztül-kasul a világegyetemben. A fejlett elektronika azonban még nem törölte el a nemzetek közötti különbségeket.”

Mindent bele!

Nem győzök elégszer bocsánatot kérni, hogy nem tudok írni a blogba. Most is csak egy rövidre lenne időm, ezért összevontam néhányat. Remélem még érdekel titeket amit csinálok, mert csak miattatok írok még mindig. Köszönöm az eddigi több, mint 6000 látogatót, örülök hogy valakit érdekel, amit csinálok. Jó szórakozást.

Erica Spindler - Testreszabott gyilkosságok

Egyik kedvenc könyvem, már többször is kiolvastam. A New York Times sikerszerzőjének, az 55 éves Erica Spindler tollából előkerülő egyik legnagyobb sikerű történet.  Ez egy romantikus krimi, az egyik legjobb, amit valaha olvastam, mindenkinek csak ajánlani tudom. De lássuk is, mi is van a könyv hátoldalán: Miután lakóhelye, a dél-karolinai Whistlestop környékén rövid időn belül több férfi is különféle furcsa balesetekben veszti életét, Melanie May rendőr őrmesternek ijesztő gyanúja támad. Felettesei háta mögött nyomozásba kezd, és arra jut, hogy a férfiak, akik korábban mind kegyetlenül bántalmazták a feleségüket, a lányukat vagy a barátnőjüket, a büntetést viszont sikeresen elkerülték, nem természetes halált haltak, hanem gyilkosság áldozatai lettek. Elméletét senki sem veszi komolyan, amíg igazáról nem sikerül meggyőznie Connor Parksot. Az FBI bűnügyi pszichológusa pontos személyiségrajzot készít a Halál Angyalának elnevezett sorozatgyilkosról, és vállvetve egyre közelebb jutnak hozzá, ám a tettes is mind közelebb kerül Melanie-hoz. Olyan közelre, hogy a végén már semmi sem választja el őket egymástól…

Girls' Generation

A Girls’ Generation, nyugaton Sonyeo Shidae, gyakori rövidítése SNSD vagy SoShi, egy kilenctagú dél-koreai popegyüttes, mely 2007-ben debütált az S.M. Entertainment menedzselésében, és az egyik legnépszerűbb koreai lányegyüttessé nőtte ki magát. A Girls’ Generation 2012-ig kiadott három koreai stúdióalbumot, három koreai mini-albumot, egy japán albumot és több kislemezt. 2009-es slágerük, a Gee tartja a rekordot a KBS Music Bank slágerlistáján, mint a leghosszabb ideig toplistavezető dal, kilenc héten át. Az együttes 2010 végén debütált Japánban a Tell Me Your Wish Genie és a Gee japán változatával. Az együttes vezére Kim Thejon.

"Nevem Anonymous. Én vagyok az internet rejtett ereje. Én vagyok a hang. Én vagyok te. Mint ahogy te én vagyok. Arcom nincs. Nincs is rá szükségem. Nem egyén vagyok, hanem entitás. Egy élő fogalom. Nem vagyok szép. Nem vagyok kedves. Őszinte vagyok. Amit mások a civilizáció hamis álcája mögé rejtenek, azt én eléd tárom. Nincs mit szégyelnem, hiszen én a web gyermeke vagyok. Minden ami a weben van, az én vagyok. És nem minden szép, és kedves. Igyekszem kivetni magamból a szennyet, de mindent eltüntetni lehetetlen. Anonymous nem egy személy! Anonymous nem egy csoport! Anonymous nem egy szervezet! Én vagyok Anonymous! Te vagy Anonymous! Mi vagyunk Anonymous!"

SHINee
SHINee egy dél-koreai fiúegyüttes, amit 2008-ban hozott létre az S.M. Entertainment. Debütálásuk óta számos teljes hosszúságú stúdióalbumot, középlemezt és single lemezt jelentettek meg mind koreai, mind japán nyelven. Még debütálásuk évében saját valóságshowt indítottak. Divatstílusukat SHINee Trend néven ismerik, továbbá jól szinkronizált, kialakított és bonyolult koreográfiáikról nevezetesek. 2011. június 22-én Japánban is debütáltak a Replay című daluk japán nyelvű változatával. 1968 óta az első előadó voltak, akiknek háromszor sikerült a top 3-ba kerülniük három egymást követő kiadással a debütálás óta külföldi előadó kategóriában. A SHINee 2011. december 7-én megjelentette első japán nyelvű stúdióalbumát The First néven.