Ez volt az első tanítási napom és mit ne mondjak, nem a legjobban közé tartozott. Reggel kezdődött az egész az évnyitóval. Az igazgató beszéde elég hosszú volt és nem is a legjobb. Általában az ilyen beszédek ösztönzés céljából vannak, de ő inkább azt mondta el, hogy tanulással, kemény munkával és akár diplomával semmit nem fogunk elérni az életben, de mégis hangoztatja, hogy tanulni kell. Értelmetlen nem igaz? És ez még csak a kehely alja, a többi csak ezután következett. Ugyanis majdnem a fél osztályom lecserélődött. Sokan elmentek és még többen buktak meg. Teljesen más lett az osztályközösség. Meg persze a szokásos problémák, nem engednek ki senkit cigarettázni és ezért a legtöbben idegesek, így nem lehet normálisan beszélgetni senkivel. És ami a legrosszabb, a nyár elég volt, hogy mindenki megváltozzon, hozzám sem úgy viszonyulnak már a barátaim. Úgy tűnik marad a magány. Úgy tűnik már senkiben sem lehet megbízni, mert mindenki csak átver, kihasznál és elárul. Nem tudom, tudok-e még hinni bárkiben is ezek után. Sajnos soha nem merném nyíltan kimondani a véleményemet, inkább sírás-rívás helyett, mosoly mögé rejtem a fájdalmamat. Ez legyen intő példa nektek is, nem minden az, ami látszik. És az életben sok csalódás vár mindenkire.
A cseresznyefák édes illata hozzon nektek szép álmokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése