Anime ismertető 7. rész

Sziasztok

Igen, megint szombat megint anime ismertető. Na de gyorsan neki is kezdenék, mert  mehetek tanulni.

Elfen Lied

Az Elfen Lied egy japán mangasorozat, melyet Okamoto Lynn írt és illusztrált. A belőle készült 13 részes anime elkészítését az ARMS stúdió vállalta magára és a TV Tokyo tűzte műsorra, az első rész 2004 júliusában volt látható, míg az utolsó részt októberben adták le. Később ez az ADV Films kiadásában DVD formában került az észak-amerikai boltok polcaira. Az anime még azelőtt elkészült, hogy a manga története befejeződött volna, így a két mű között a cselekményben, és főleg a végkifejletben több eltérés is felfedezhető. Hivatalos magyar fordítás egyik változat esetében sem készült. A cím a német Eduard Mörike „Elfenlied” című szerzeményére utal, maga a dal pedig a mangában is megjelenik. Az animében ez nem kapott helyet, ott az egyes részek elején felcsendülő „Lilium” jut fontosabb szerephez. A történet főhőse Lucy, aki a diclonius nevű mutáns fajhoz tartozik, melynek ismertetőjele a fejen látható két apró szarvacska és a gyermekkorban kifejlődő telekinetikus képesség, amit vektor elnevezéssel illetnek; ezek az emberek számára láthatatlan karokként jelentkeznek, melyekkel egy adott hatósugáron belül képesek cselekedni. Annak ellenére, hogy az Elfen Lied számos erőszakos jelenettel, illetve szexuális tartalommal bír, ez nem állta útját a népszerűséghez vezető úton, az amerikai kiadó a 2005-ös év egyik legnagyobb sikerének tartotta. A cselekmény a japán Kamakura városában játszódik. A fő történetszál az emberekhez külsőleg hasonlító, diclonius fajhoz tartozó Lucy életét követi.

Egy kutatólaboratóriumban tartják fogva, ahonnan egy adandó alkalommal elszökik, ám menekülés közben eltalálják és a vízbe hullva eszméletét veszti és ennek hatására egy másik személyiség is kialakul benne, ami gyerekes, ártatlan viselkedésmóddal párosul. A helyi egyetem két tanulója talál rá a vízparton, Kohta és unokatestvére Yuka, és mivel kezdetben csak azt tudja mondani, hogy Njú, ezért így nevezik el, illetve otthonukba is befogadják. Lucy esetenként visszatérő személyisége, az elfogására küldött speciális osztagok, valamint a többi diclonius támadása miatt az addigi nyugodt életük a feje tetejére áll. Az Elfen Lied történetének fontos szereplői a dicloniusok, akik emberszerű külsővel rendelkeznek, leszámítva két kis szarvat, illetve a homloklebenyükben található tobozszerű mirigyet, ami a telekinetikus képességeik kulcsa. A mangában elhangzik, hogyha egyik szarvukat elveszítik, akkor kómába esnek, ha pedig mindkettőt akkor véglegesen egy letargikus állapotba kerülnek. A manga változatban ez Lucyval kétszer is előfordul, ám szarvai visszanőttek és hosszabbak lettek, képességei pedig erősebbé váltak.
A dicloniusok láthatatlan karokkal rendelkeznek, amiket vektoroknak hívnak, amikkel megragadhatnak dolgokat vagy keresztülhatolhatnak vele tárgyakon, jellemzően pedig vágásokat ejtenek velük az ellenfeleik testén. Általában ezek hatótávolsága csupán néhány méter, de az egyedek közt ennek értéke eltérő lehet. Képesek megérezni fajtársaik jelenlétét. Az animében Nana vektorával képes volt hatástalanítani Mariko képességeit. A diclonius egyedeknél erős az erőszakra való hajlam, legtöbbjük belső késztetést érez arra, hogy elpusztítsa az emberiséget és a saját fajtája legyen az egyeduralkodó a Földön, bár ezen ösztönök megnyilvánulása változatos képet mutat. Vektoraikkal képesek a felnőtt férfiak megfertőzésére, akiknek gyermekei is dicloniusok lesznek. Kurama is például így kapja el a vírust, egy incidens során elszabadult dicloniustól. A manga történetében a fertőzés következtében születő dicloniusokat silpelit névvel illetik, akik minden esetben nőneműként jönnek a világra és képtelenek továbbadni a vírust. Az egyetlen, aki képes a szaporodásra az Lucy, ezért rá sok esetben királynőként is hivatkoznak. Az Elfen Lied megítélése a pozitív és a vegyes értékelések között mozog. A történetet és a technikai megvalósítást egyaránt jól fogadták. A több esetben előforduló meztelenséget és véres jeleneteket említették meg a negatívumoknál, ilyen például az első epizód nyitánya, ami sokakat elriaszthatott a sorozattól. Ide sorolták még, hogy mind az angol, mind a japán szinkronszínészek teljesítménye kissé laposra sikeredett, illetve a hirtelen lezárást, ami sok megválaszolatlan kérdést hagyott maga után. De összességében véve nekem így is tetszik. Főleg a német vonások miatt, mivel magam is németet tanulok 11 éve és szeretem is ezt a nyelvet még ha nehezebb is, mint az angol.

A cseresznyefák édes illata hozzon nektek szép álmokat.