Teru teru bōzu

Sziasztok

Egy időre ez lesz az utolsó bejegyzésem, de csak egy időre, tehát hamarosan vissza fogok térni, addig is jó olvasást, ha valaki a blogomra tévedne és találna valami érdekességet.

A Teru teru bōzu hagyományos, fehér papírból vagy szövetből, kézzel készített baba. A japán földművelőktől ered a szokás, hogy ezeknek a kis figuráknak egy zsinórt kötöttek a nyakukba, és kilógatták az ablakukon. Első ránézésre a Halloweenkor gyakori kísértet-bábokra emlékeztetnek. Úgy tartják, ezeknek az apróságoknak mágikus erejük van: jó időt hoznak, és megóvnak az esőtől. Japánban mindennapos jelenségnek számítanak. Főleg az Edo-korban váltak népszerűvé, mint oly sok más babona, a városlakók körében. A gyermekek készítették a kis babákat, egy nappal azelőtt, amikorra jó időt szerettek volna. Közben ezt a sort hajtogatták: "Jó-idő papja, kérlek, had legyen holnap jó idő!" A hagyomány szerint, ha az idő jóra fordul, szemeket rajzolnak neki, felszentelik sakeval meglocsolják, és hagyják elúszni a folyóban. Napjainkban a gyerekek papírzsebkendőből vagy négyzet alakú pamut darabból csinálják, kitömik a fejet, megkötözik alatta, és kilógatják az ablakon, ha napos időt szeretnének, leggyakrabban iskolai kirándulások előtti napokon. Több helyen is kapható előre elkészített bábú, újabban már elszakadtak a hagyományos fehértől, és különböző színekben és mintákban találkozhatunk velük. Sőt! Léteznek babák, melyek például konkrét mesefigurák bőrébe bújnak. Van egy híres japán bölcsődal, melyben teru teru bōzu szerepel. Asahara Kyoson írta, és Nakayama Shinpei szerezte, 1921-ben adták ki. A szóbeszéd szerint mint sok más bölcsődalnak, ennek is van egy mélyebb, sötét olvasata. Állítólag egy pap történetéből fakad, aki egy masszív esőzéses időszakban megígérte a földművelőknek, hogy kitisztítja az időt, és elállítja az esőt, ami tönkretette a terményeiket. Mikor a pap csődöt mondott, nem sikerült napsütést hoznia, kivégezték. Azonban több japán népi történész úgy hiszi, ez a történet is, akárcsak a többi, mely a teru teru bōzu keletkezését meséli, már jóval azután keletkezett, hogy a szokás széles körben eltejedt. Talán azért, hogy megmagyarázza a bábú kinézetét, ugyanis egy buddhista szerzetesre hasonlít.