Egy szürke világ

Szép estét mindenkinek.

Egy rövid kis társadalomkritikai történet, amit én magam írtam. Talán nem jelent sokaknak semmit, de a lelki világomat írtam bele. Igen, mondhatjuk depressziónak is... De ez vagyok én...

Egy szürke világ

Egy szürke világ, ahol nincsenek színek. A színek helyét rég átvette egy éjsötét verem, ahonnan nem tér vissza már senki. A fény, mi eddig beragyogott mindent, már rég kihunyt. Már a csillagokban sem lehet hinni, hisz mindig eltakarja őket egy sötét felhő. A havas tájakon csak hamu lepte pusztaság szürkül, tönkig égett fák tarkítják a messzeséget. Ez egy olyan világ, ahol a virágos rét csupán egy háború kietlen csatamezeje. Ez egy olyan világ, ahol nincs igazság. Ez egy olyan világ, ahol mindenki álarc mögé rejti igazi valóját, majd mikor szükséged lenne valakire, álarcot ledobva kést ragad. Egy kés, mely már rozsdás a rátapadt vértől, egy bemocskolt penge, amit a társadalom szennyezett be. Lemoshatatlan ez a kosz, már mindenkit elért. Az ember egyre mélyebbe süllyed a mocsárban és átadja magát a képzelt örömöknek. Miféle örömök ezek valójában. Tudatmódosító szerek és testi örömök, mindezt egy darab papírért, aminek pénz formájában értéket tulajdonítunk. Mit ér ez az érték, ha már nem lesz mire használni. Romlott ez a világ. Nincsenek eszmék, a szabadság, egyenlőség és testvériség nem jelent semmit. Talán soha nem is jelentettek semmit. Nem érdemes szólni, hisz úgy sem hagynak beszélni. Nincs szabad véleménynyilvánítás következmények nélkül. Következmények, talán ez a legjobb szó. Mindennek következménye van. Akár nyomorúság, akár szenvedés, akár kárhozat akár halál legyen az. Milyen elcsépelt is a halált említeni mikor manapság mindenhol ott van. De senki nem veszi észre. Senki nem hallja meg a segélykérésed. Senki nem segít a bajban. A földet vér áztatja el, de ki törődik ezzel, hisz majd a hazugság leple úgy is elfedi. Új eszme képei csupán a lopás, csalás és hazugság. Az egész társadalom egy elrozsdásodott fogaskerék, ami még próbálja életben tartani ezt a rozoga gépezetet. Egy gépezet, ami nem enged álmodni, hinni a szépben, csak elhord minden rosszat szépnek. Minden egyes sós könnycsepp csak tovább rozsdásítja ezeket az összetartó elemeket. Mi másért is szeretne minden fiatal meghalni, ha nem a sok szenvedésért. Talán igazuk van, már alig van értelme miben hinni. Nincs már mit igazán lehetne szeretni. Hogy máshogy is hívhatnám ezt a romlott világot, ha nem úgy, hogy VALÓSÁG.

A cseresznyefák édes illata hozzon nektek szép álmokat.